Rólunk
“Hogy mit szeretek legjobban a színjátszós, drámás alkalmakon?
Például a találkozásokat. Hétről hétre összegyűlnek emberek, akik lehet, hogy máskülönben nem is találkoztak volna és együtt játszanak. Ha pedig ismerték is egymást, ez a fajta találkozás akkor is mást, újat tud adni számukra.
Szeretem látni a mosolyokat, amit a játék önfeledtsége ad. Hogy szabad kipróbálni, hibázni és újrapróbálni. Szeretem a szép pillanatokat, amikor mind érezzük, hogy igen, itt történt valami. A rengeteg színes ötletet, ami ilyenkor születik. Azt, hogy észrevétlenül tanulunk egymástól, egymásról, magunkról.
Helénával azt szeretnénk, ha minél többen megtapasztalhatnák ezt az élményt.”
Szilvi
“Gyakran kérdezik tőlünk nyitott műhelyre járók, hogy nem unalmas nekünk estéről estére foglalkozásokat tartani? Ugyan mindig más a téma, de természetesen a gyakorlatok között vannak hasonlóságok. Csakhogy a színháznak van egy nagy varázsa. Még ha minden este pontosan ugyanazokat a gyakorlatokat csinálnánk pont ugyanazzal a csapattal, akkor sem lenne két egyforma este. Ez a titka a jelenlét művészetének. Ott és akkor történik, veled.
A drámajátékoktól mindig tartottam az iskolában. Rossz élmények hatására sokáig az rögzült bennem, hogy ezek a gyakorlatok kínos helyzeteket szülnek, amelyből csak menekülni szeretnék.
A sors fintora viszont az, hogy végül csak beszippantott a színház világa, és alig várom, hogy minél több embernek bebizonyítsuk: a drámajáték és a színjátszás igenis válhat a komfortzónánkon belüli tevékenységgé, csak nem mindegy, hogy milyen közegben találkozunk vele.
Nem kell, hogy kínos helyzeteket szüljön, sőt, több egyéb pozitív mellékhatás mellett éppen az a lényege, hogy feloldjon bennünk rengeteg gátlást.
Minden erőbedobásunkkal azon leszünk, hogy egy olyan közeget biztosítsunk számotokra, ahol ugyanúgy át tudja adni magát a játék örömének az is, aki pl. már jó ideje foglalkozik ezzel a műfajjal, és az is, aki még sosem csinált ilyesmit.”
Heléna
„Szeretem a színházat. Mindenféle-fajta formában, ahogyan csak elém kerül. Számomra a színház
élet, lételem. Valami olyan, ami nélkül talán lehet, de ami nélkül egyáltalán nem érdemes. Embereket
hoz össze, közös történeteket teremt, lélegzik és körülölel. Az benne a legjobb, hogy muszáj
csapatban csinálni. Ha csak egy szólóelőadásod van, amit egyedül adsz elő, még az sem nevezhető
színháznak az első néződig. Akkor viszont már ketten vagytok és te már egyáltalán nem vagy
egyedül…
Szeretem az életet. Mindenféle-fajta formában, ahogyan csak elém kerül. De élni is úgy lehet igazán,
ha nem egyedül csinálod. Jó érzés az a közös tea, az az odaejtett megfelelő mondat, de persze a
kutyád szuszogása is jól esik az ajtóban. Valójában a másik az oka annak a teljes
kiszámíthatatlanságnak, hogy nem tudod, hogy mi fog történni a következő pillanatban. Mert ha
nem lenne a másik, akkor nem létezne kiszámíthatatlanság. Igen ám! Viszont nem létezne élet sem.
Az a helyzet, hogy jó dolog jó dolgokat közösen csinálni. Bár szerintem a legjobb közösen színházat
csinálni. Például Helénával, Szilvivel, és akár… veled. Megkérdőjelezni a pontot, felkiáltójelet tenni a
kijelentőmondatok végére… Kimozdulni, összekapcsolódni és együtt lenni… Elcsendesedni és
eljátszani. Így van ez… A mindennapok zavaros forgatagában néha jól jön az a bizonyos közös
hatásszünet…”
Leó
„A Színház számomra életforma. Szeretem, ahogy létrejön az előadás, szeretek részt venni, jelen lenni, de főként azokat a pillanatokat szeretem amik megismételhetetlenek, a folyamatot, a játékosságot, hogy bármiből lehet folytatás. Ugyanakkor szeretem a színház komolyságát is, hogy mindig tanít, elgondolkodtat, reflektál a jelenre, reflektál az életre. Alapvetően ezt a fajta játékosságot és komolyságot, tanulást és tanítást keresem mindenben, amivel foglalkozom. Kíváncsi vagyok a megoldásokra, a különböző utakra, a kérdésekre és a sokféle válaszra amit a drámajátékokkal, közös gondolkodással, a színház eszközeivel közösen alkotunk. Tanítunk és tanulunk, kérdezünk és játszunk, figyelünk egymásra, nevetünk, közösségé formálódunk.”
Ilona
