Ilyés Lénárd
2006-ban végzett a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarán magyar nyelv- és irodalom tanárként, illetve ugyanebben az évben szerzett a Szegedi Nemzeti Színház stúdiójában színész képesítést. Azóta szabadúszó színészként, rendezőként és színházi nevelőként dolgozik. Színészként játszott már jó pár kőszínházban (pl. Budaörsi Játékszín, Karinthy Színház, Szegedi Nemzeti Színház), és még több független színházban (pl. Teatr Novogo Fronta Prága, Andaxínház, GoBe Dance Company, Utca-Szak, Radikális Szabadidő Színház, Ködszurkálók).
Az Amargant Színházi Műhely alapítója és művészeti vezetője, amely egy stúdió- és közösségi színházi produkciókra épülő produkciós műhely. Itt több olyan előadást is rendezett, amiket saját maga ír a színészek improvizációi alapján.
A Traktor Works Színházi Tréningfesztivál és Metro Works Színházi Szabadiskola alapítója. 5 évig a Fészek Waldorf Gimnáziumban tanított drámatanárként.
Szeretem a színházat. Mindenféle-fajta formában, ahogyan csak elém kerül. Számomra a színház élet, lételem. Valami olyan, ami nélkül talán lehet, de ami nélkül egyáltalán nem érdemes. Embereket hoz össze, közös történeteket teremt, lélegzik és körülölel. Az benne a legjobb, hogy muszáj csapatban csinálni. Ha csak egy szólóelőadásod van, amit egyedül adsz elő, még az sem nevezhető színháznak az első néződig. Akkor viszont már ketten vagytok és te már egyáltalán nem vagy egyedül...
Szeretem az életet. Mindenféle-fajta formában, ahogyan csak elém kerül. De élni is úgy lehet igazán,ha nem egyedül csinálod. Jó érzés az a közös tea, az az odaejtett megfelelő mondat, de persze a kutyád szuszogása is jól esik az ajtóban. Valójában a másik az oka annak a teljes kiszámíthatatlanságnak, hogy nem tudod, hogy mi fog történni a következő pillanatban. Mert hanem lenne a másik, akkor nem létezne kiszámíthatatlanság. Igen ám! Viszont nem létezne élet sem.
Az a helyzet, hogy jó dolog jó dolgokat közösen csinálni. Bár szerintem a legjobb közösen színházat csinálni. Például Helénával, Szilvivel, és akár… veled. Megkérdőjelezni a pontot, felkiáltójelet tenni a kijelentő mondatok végére… Kimozdulni, összekapcsolódni és együtt lenni… Elcsendesedni és eljátszani. Így van ez… A mindennapok zavaros forgatagában néha jól jön az a bizonyos közös hatásszünet.